Te posztolgatnál a közösségi oldalakon a kiskorú gyermekedről fotókat úgy, hogy nem kérdezed meg előtte?
Nyolc vagy tíz hónaposan egyszer megmutattam valahol őt.15 éve azért még nem ez volt a platformnak a veszélye, vagy nem így nézett ez ki. Valami újságnak a címlapján voltunk közösen, még pici baba volt. Aztán egyszer vittem haza a suliból, talán 7-8 éves lehetett, és nagyon rosszkedvű volt. Először nem akarta elmondani, de végül azt mondta: »Anya, ma rákerestek a nevemre a többiek, és egész nap azon röhögtek, milyen kopasz és dagi vagyok. Én ezt megengedtem akkor neked?
Teljesen jogos a felháborodása. Nem élhet szavazati jogával ebben a kérdésben sem 18 éves koráig, így nem döntheti el, hogy akarta, vagy nem akarta.
Tudomásul kell venni, hogy egy gyermekkori fotó a közösség felé később elképzelhető, hogy negatív módon befolyásolja a személy jövőjét. Ez olyan, amikor egy bolond apa, kiteszi a Facebookra az unokája bepelenkázását annak minden árnyoldalával és 20 év múlva a felnőtt gyermek azt látja – esetleg közben ismert valaki lett – hogy a szaros feneke virít egy fotón névvel együtt.
A mai világszemlélet és emberi viselkedés mindenbe beleköt, amibe csak lehet. Igenis védeni kell a kisgyermeked személyi jogait, mert azt nagykorúságáig csak Te magad teheted meg.
Tovább megyek. A világ egy szemétdomb lett.
A címlapfotó, e sorok íróját ábrázolja, hiszen most már eldönthettem, mit osztok meg magamról.
A story.hu nyomán